Van-e az Önök háztartásában, illetve a háztartás bármely tagjának tulajdonában..?
Persze. A lakossági folyószámla Lee-é, enyém a fritőz. Így egyeztünk meg. Elektromos fúró is szerepel a listában, de abból kettő is van nekünk, ilyenkor vajon mit kell bejelölni?
Az ELTE tanulmányi nyilvántartásában megadott e-mail címemet nincs
szándékomban újra regisztrálni, lévén idén januárban államvizsgáztam,
fentebb említett felsőoktatási intézménytől úgynevezett "diplomát"
kaptam, mely feljogosít arra, hogy az ELTE tanulmányi nyilvántartását a
jövőben- minden elkövetkező félévben akár, míg a világ világ-
ignoráljam.
SZJMBVB.ELTE EHA kódomról szabad akaratomból lemondok, amennyiben ez az
automatikusan generált szuperszónikus üzenet igazából alumni hírlevél,
ezennel arról is szeretnék leiratkozni.
Szeretném javasolni, hogy nevezett felsőoktatási intézménynél
a szórványosan előforduló szakzárás és államvizsga tényét "vegyék fel" az
adatbázisba, teszem fel a képzés eme futurisztikus és bevallom, valóban
abszurd elemét legyen képes az egységes tanulmányi "rendszer" úgymond
"kezelni".
Potenciális vevőnél jártam délelőtt Óbudán, végre testközelből láthattam a Táborhegyi lakóparkot. Kihagyhatatlan élmény, ajánlom mindenkinek, aki szereti. Betonbunker a rondábbik fajtából, kongó játszótérrel, méteres, csenevész fácskákkal, már csak az üresen lengő hintát vártam volna, illetve egy horrorkislányt, aki tanácstalanul álldogál a félárnyékban.
Anno egyetemista koromban (már legalább három hónapja nem vagyok az) is sokat méltatlankodtam az egységes tanulmányi rendszer faszságain. De az végképp a rendszer agyatlanságainak csimborasszója, hogy diplomaosztás után arra bíztatnak egy autamikus levélben, hogy frissítsem az email címemet, ellenkező esetben törölnek az adatbázisból. Egyrészt nagyon beszartam, mi lesz mi lesz?? kitörölnek és más soha de soha többé nem látok TO-s nénit, másrész hasfájdító röhögésben törnék ki, ha nem lennék decens és az esetleg vevőkre tekintettel lévő munkásember.
Angliában a csütörtök este, itt a szombat délelőtt a graveyard shift.
Térdvizsgálatról hazafele tartva belémnyillalt a fájdalom felismerés, hogy az elmúlt öt évben mindössze háromszor jártam az elte btk dísztermében. Egyszer beiratkoztam, egyszer vért adtam, utoljára meg nekem adtak diplomát. És ezek közül a véradást élveztem a legjobban.
Napok óta sírva röhögünk a nyúlon, hogy fészeképítés címén Kínába óhajt jutni a ketrece sarkából- illetve bármely random pontból a lakásban-, és 24/7 ás. A tavasz már csak ilyen fészeképítős. Kár, hogy ez istenverte zajjal jár.
Az utóbbi három napban minden ellenszenvemet félretéve kétszer is próbálkoztam az ikeával, elsőre lila fejjel, másodikra egy hatalmas képkerettel távoztam. Először anya konyhájának a helyszínen feleljtett papírdobozait kellett volna elszállíttatni, de ez persze túl bonyolult feladat, hiszen (1) azokat csak is az a kolléga viheti el, aki odahozta, (2) mindezt viszont kockásfüzetből kell levezényelni. Azt nem sikerült kitalálni, hogy a magasan képzett munkaerő minket szivatott a lassúságával, vagy ezzel inkább őt szivatta meg a jóisten. Kezdődő arcelszineződéssel megtippeltem, hogy a szóbanforgó kolléga már biztos nem is dolgozik ott és életünk végéig nézhetjük a papírhalmot az erkélyen, de ez nem volt vicces, mert az illető igazából csak beugró fuvaros, és örüljünk annak ha éppen dolgozik és az elkövetkező időben akad szabad félórája amit ránk tud szánni.
Hogy a dolgok között az összefüggést is megteremtsük, Lol ötletére reagálva szeretném javasolni, hogy az ikea mondjuk nyelje le a nyulat, csak hogy mindenkinek jó legyen.
Pár napja észrevettem, hogy a 10 percre lévő közértnél van egy sokkal közelebb is itt, közvetlenül az út túloldalán. Aztán ma reggel azt is észrevettem, hogy a melóhelynek van egy kijárata, ami a vonatállomás felé esik, és másfél évig nem kellett volna mindig megkerülnöm az egész marhanagy gyárat. Ma már nem szándékozom semmi újat észrevenni, hogy mondjuk lehet langyos vizet is csiholni a csapokból, nem csak tűzforrót és jéghideget, vagy hogy fűteni is lehet a szobában és nem fagyok meg netezés közben kivételesen. Ezek nem panaszok, ugyanis ezek szimplán nem létező dolgok. Jó volt itt a kis padlásomon, sokkal jobb voltam mint Mrs Rochester mert én senkire se gyújtottam rá az ágyat és nem is kísértettem ordítozva.
A tekervényesség netovábbja, hogy valaki az egyik fényképemet - ami nem engem ábrázol egyébként- a wiwes adatlapján alapértelmezett képként használja. Ennél csak az lenne viccesebb, ha egy engem ábrázoló képet rakott volna ki, és mondjuk mellé Jocónak hívnák. Sőt, az is elég vicces lett volna, hogy lévén ismerősöm, szól nekem, hogy használnám egy képed, okéoké? és akkor én azt mondanám, hogy vidd csak, de ezt akár ismeretlenként is megtehette volna.
Hasznos kis oldal ez, megtudható például, hogy az én születésnapomon valami skót egyszámos énekesnőce one day at a time című száma volt a brit listavezető szupersláger. Bezzeg az öcsém az imagine-re született.
Ha nem tenne rosszat (nem mállott volna le az ujjaimról a bőröm) akkor igazából tök jót tenne a kezeimnek ha bíbelődös kétkezi munkát végeznék. Egyik kezemben a csavarhúzóval, másikban egy-két csavarral igen nehéz a körmeimet birizgálni. Aztán rájöttem arra is, hogy ha le szeretnék szokni a neurotikus pótcselekvésről akkor cérnakesztyűben kéne gyöngyöt fűznöm vagy gombokat válogatnom. Esetlen lencsét, de szurkos lépcsőn való rohangálást nem vállalok, királyfim meg van.
Ma különösen mérges voltam rájuk, mármint a székekre, mert az egyik a lábával ugrott neki a
számnak egy másik meg arra kényszerített, hogy a fogó által fejbeverjem
saját magam. Szerencsére vége van a székszerelésnek, holnap délelőtt az összeset elszállítják ide, és soha többet nem szeretnék látni egyet sem belőlük.
Teljesen kétségbe vagyon esve. Hosszas beszélgetést folytattam N-nel a jövőmről, szigorúan szakmai vonatkozásban, melyet ő zavaros csuszpájznak lát (megjegyzem néha én is) ennek hatására pedig úgy döntöttem, hogy átfogó esettanulmányt készítek a hazai lakberendezési és belsőépítészeti piacról. Elsősorban azért, hogy bebizonyítsam neki ami otthon leledzik az egy oltári nagy nulla, szánalmasabbnál szánalmasabb emberpéldányokkal akiket most okulásképpen ide is fogok citálni. Kezdjük mondjuk az ügyfelet lejárató kedves lakberendezővel, aki ráadásul ly-nal írja a muszájt. Van itt aztán a baromi ijesztő év lakberendezője, (csudálatosra sikerült a névválasztás is rögtön, szerencsés, ha a cég neve egyszerre hordozza magában a búvármadár valamint a tökfilkó jelentést is.) A painttel rajzolt gyerekszoba tervre nem is térnék ki részletesen, mert szerintem egyrészt a bal felső sarokban beázik a szoba, a víz már el is öntötte az ágyat és a gyereket megbassza az áram amint bekapcsolja az olvasólámpáját, másrészt ha mégse, akkor biztos jól elszórakozik amíg a csak akasztós szekrényeiben tárolt 40 rend öltönye közül kiválasztja a másnapi ovis szerkóját. További csemegének ajánlom őket is, főként a 3. számú nótára hívnám fel a figyelmet, ami egyébként alattomos módon a kikapcsolás ellenére 3 perc után újraindul, illetve ha már itt "érdeklődünk", feltétlenül olvassuk el a bevezetőt is. Arra meg ezek után nem is emlékszem, hogy ki volt az, aki az összes Veresegyházi sulis lakberes rajzát felpakolta referenciának, és csak és kizárólag azokat.
With all due respect ez lenne a szakmai berek, ide kéne rést ütni minden létező pályakezdői alázattal felvértezve.
A tortenet igen egyszeru, egynapos berletet
szerettem volna vasarolni. Mivel hetfon hazamegyek, nem akartam mar hetit
venni, ezert jol kigondoltam, hogy majd a napijegy is megteszi. Ebbol 3 fajta
kaphato, csak busz, csak vonat es busz/vonat kombo. Extra adalek, hogy
vasarnaponket palyafelujitas miatt potlo buszok jarnak a dewsbury-i vonalon es
talan nyilvanvalo lenne, hogy a vonatot helyettesito busz attol meg vonatnak
szamit, biztos ami biztos, rakerdeztem a penztarban, hogy milyen jegyet vegyek
holnapra. Itt jon a tortenet erdekessege, hogy valojaban mennyire kulonbozik az
en csehszlovakiabol artatlan arccal, raulos modszerrel bringabelsot “importalo”
gondolkodasmodom az angliai gentrlemen’s agreement metodustol. Amire en
gondoltam az a sporolas volt, minden kicsinyesseget mellozve, hatha a busz az
busz es akkor Chapel Allertonbol lefele jovet meg a vonatbuszon is ugyanazt a
jegyet hasznalom, ergo megcsipek par fontot. A no kisebb magyarazkodas utan ugy
latszott, hogy megertette mire gondolok, felragyogott a tekintete es kozolte
velem, hogy ugyan, a csak vonat jegy tokeletes lesz arra az utra. Amire o
gondolt ugyanis, hogy a vonatjegyet termeszetesen mindenkeppen megvennem es
annyira gigamega becsuletes es korrekt egyen vagyok, hogy meg buszkiegeszitot
is venni akartam volna hozza, mert hat milyen dolog mar vonatjeggyel buszra
szallni, szivdobogas, vernyomas az egekben, a vilag kifordul a sarkabol,
tenyleg nem jarja.
Megy ez is abba a levesbe amiben a
maradj-nyugton-a-hataron-ne-rohogcsejl es a juj-egy-rendor-lassits-otvenre is
talalhato. Azert ilyenkor kicsit eg a pofamrol a bor.
Arról már nem is beszélve, hogy lassan jobb vagyok, mint a királynő, ami az egy évre eső születésnapok számát illeti. Az idei első jeles nap a diplomaszerzés ünneplése kapcsán esett meg, hiába mondta el édes anyukám, hogy nem születésnap, azért hoztak egy szikrázó tortát a happy birthday kíséretében. A tegnap este valójában az én novemberi-valódi születésnapom ajándéka volt, és még hátravan az idei november is. Jó év lesz ez, tudom én. És nem csak ezért.
Annyira szep este volt, Lip mindent elmeselt rola es en nem is nagyon tudok hozzatenni. Abban bizom csak, hogy hazafele a 200 merfoldes szuperszonikus utam soran ha lefenykepeztek, akkor azt legalabb akkor tettek, amikor az astra mar uveghangon visitott es en a greatest love of all-t uvoltottem es vezenyeltem, valahol Nottingham magassagaban.
Napi jotanacs: Londonba pediglen te ne menj gepjarmuvel, mert megbaszodsz az elso korforgalomnak hitt csudalatos kozlekedesi jelenseg legeslegelejen. Az angliai korforgalmakat meg aki kitalalta az sullyedjen melyre nagyon gyorsan azzal a foszerral egyutt, aki a Londonba vezeto utakat kitablazta. Mindketten ganej alakok szereny velemenyem szerint.
Most mar csak nyolcat kell aludni es megint otthon. Addig meg a 300 szeket szerelem.
